Skóciai Szent Margit vagy más néven Wessexi Margit a 11. század egyik legfigyelemreméltóbb karaktere volt, akit jámborsága és az egyház iránti hűsége miatt másfél évszázaddal a halála után már szentté avattak.

A fiatal és szeszélyes királynéhoz egy őszi napon olyan látogatók érkeztek, akiket nem szívesen fogadott - bár nem is a látogatókkal volt baja, hanem az üggyel, amely miatt keresték.

Az Észak-Portugáliában lévő Monção városa elsősorban a helyi vörösborokról híres, de mindenféleképpen megemlítendő a középkori Deu-la-Deu legenda is.

Nagy Szulejmán (akit Törvényhozó Szulejmánnak is hívnak) 1494. november 6-án született a Fekete-tenger partján fekvő Trabzonban, ahol apja, a későbbi I. Szelim akkortájt beglerbég volt. Nagyapja, II. Bajezid halála után apja lett a szultán, ő pedig ekkortájt a Krími-félsziget délkeleti partvidékén elhelyezkedő Kaffai szandzsák vezetője volt.

Jakab huszonöt éve eléggé mozgalmasan telt, s számtalan szálon kapcsolódott a magyar történelemhez is. Édesanyja (Aragóniai Konstancia) ükunokája volt II. András magyar király lányának, Jolántának, aki I. Jakab feleségeként aragóniai királyné lett, így Jakab maga is Árpád-házi leszármazott.

Az angol Királyi Haditengerészet egyik legtragikusabb napja volt 1707. október 22., amikor a rossz időjárási körülmények miatt tengerészek ezrei vesztek oda a Scilly-szigeteknél.

VI. Sándor vagyis Rodrigo Borgia (a képen) a korszak leghírhedtebb pápájává vált a bő egy évtized alatt, amelyet a pápai trónon töltött.

Az Aragón királyságban született Rodrigo, Valnecia közelében látta meg a napvilágot, s gyors felemelkedését elsősorban nagybátyjának, Alfonso de Borjának köszönhette, aki előbb Valencia püspökeként, majd III. Callixtus néven pápaként támogatta. Persze ehhez nem volt probléma, hogy a fiatal Rodrigo nagyon tehetséges volt, így közben Rómában, majd Bolognában tanult jogot.

Canduales, Lydia első (ma ismert) királya volt, aki a mai Nyugat-Törökország területén uralkodott. Hérodorotosz szerint a király eléggé tenyérbemászó alak volt, aki mindig kérkedett, leginkább gyönyörű feleségével, akit a legszebbnek tartott a világon. Kedvenc testőre órákon keresztül hallgathatta a felesége szépségéről szóló történeteit.

Agnodice egy legendás alak az ie. 4. századból, akit Athén első női bábájaként vagy orvosaként tartanak nyilván.

Már Mezopotámiában, Egyiptomban és Babilóniában is voltak orvosok, de mindenhol csak a férfiak tanulhattak, mert a nőket túl butának, túl finnyásnak és túl érzelmesnek tartották. Mindezek mellett egy nőnek csak egy férfit volt szabad megérintenie - a férjét. Az egyetlen kivétel a szülészet volt, ahol a nők is szerepelhettek. Talán Agnodice is szülésznőként kezdte a pályáját.

Szent Helier vagyis Hellerius, aki a Csatorna-szigetek közé tartozó Jersey védőszentje, s bőr és szembetegségek gyógyító szentjeként is emlékeznek rá, a hatodik században élt.

Az aszkéta remete pogány szülőktől született a mai Belgium területén található Tongerenben. Az apja egy Sigebert nevű tongresi nemes volt, az édesanyját pedig Lusigardnak hívták. A szülők már hosszú ideje vártak a gyermekáldásra, s végül egy Cunibert nevű keresztény tanítóhoz fordultak segítségért. Ő azt tanácsolta nekik, hogy sokat imádkozzanak és ha gyermekük születik, akkor ajánlják fel Istennek.