A brit történelem egyik legmerészebb szélhámosa volt Thomas Blood ezredes, "az ember, aki ellopta a koronaékszereket". (a képen Thomas Blood)

1517. április 14-én egy Dr. Bell néven ismert prédikátor lázító és idegengyűlölő beszédet mondott Londonban a Szent Pál-keresztnél John Lincoln biztatására, s azzal vádolta a bevándorlókat, hogy elveszik az angolok munkáját és "megeszik a kenyeret a szegény apátlan gyerekektől".

Arra szólította fel az angolokat, hogy védjék meg magukat az idegenektől. A következő két hétben szórványos támadások történtek az idegenek ellen és elterjedt a hír, hogy május elsején a város fellázad és megöl minden idegent. Azért akkor, mert aznap a tanoncoknak, kézműveseknek és kereskedőknek szabadnapja volt.

A szicíliai vecsernye egy sikeres lázadás volt, amely 1282 húsvétján tört ki a francia származású szicíliai király, I. Károly ellen, s amelynek eredményeképpen Károly pár hét alatt elveszítette Szicília feletti uralmát. Ennek a lázadásnak azonban a két (sőt három) talán legfontosabb szereplője a magyar történelemmel is kapcsolatban van illetve volt.

Jakab, aki már tizenhárom hónapos korától Skócia uralkodója volt, Erzsébet halála után Anglia királya is lett, I. Jakab néven. A két állam teljesen szuverén módon működött, saját parlamenttel és igazságszolgáltatással, de a király személye összekötötte őket. (a képen I. Jakab)

Angliai trónra lépésekor már 35 éve és 243 napja uralkodott Skóciába, s ezt még 22 évvel és három nappal toldotta meg.

I. Erzsébet angol királynő (a fenti képen) uralkodása alatt is folytatódott a katolikus-protestáns csatározás, csak éppen ellenkező előjellel. Amíg I. Mária a protestánsokat üldöztette és végeztette ki, addig Erzsébet a katolikusokkal tette sok esetben ugyanezt. A leghíresebb kivégzett minden bizonnyal I. Mária skót királynő volt, aki 1587. február 8-án került lefejezésre, de rajta kívül is voltak szép számmal olyan személyek is, akikre ma is emlékezünk.

A középkor ugyan már véget ért a Tudor-korra, de a kivégzések változatossága mit sem változott, sőt még újabb módszereket is bevetettek, s nem elsősorban azért, hogy a kivégzés kevésbé legyen fájdalmas.

Élen járt ebben a nagy nőfaló, VIII. Henrik is. Persze itt csak az elterjedtebb módszerekre térünk ki.

A masszagétek királynője a mai Kazahsztán, Üzbegisztán, Afganisztán és Türkmenisztán területének egy részén uralkodott a jászik fölött. A királynő nagy vezérek leszármazottja volt, s gyermekkorától ismerte és használta a fegyvereket. Ötéves korától lovagolt és a legmakacsabb lovakat is megülte. Hatéves korától már ügyes kardforgató volt, amely annak is köszönhető, hogy édesanyja halála után, apja egyedül nevelte.

1782. május 22-én Lewis Nicola ezredes, néhány tiszttársával egyetemben, levelet küldött George Washingtonnak, aki éppen a New York állambeli Newburgh-ben táborozott seregével.

Ebben a levélben Nicola ezredes azt javasolta Washingtonnak, hogy legyen az Egyesült Államok királya. Így aztán III. György brit király helyett lehetne ő is György király - ezt persze így nem fogalmazta meg, de legalább nem kellett volna új nevet és rangot megtanulni a polgároknak :)

Souflikar, az Oszmán Birodalom és IV. Mehmed szultán hóhéra volt, aki hivatali idejének öt éve alatt összesen ötezer ember gyilkolt meg. Ez körülbelül naponta három ember a hétvégéket és ünnepnapokat is beleszámítva.

Souflikar azonban nem vacakolt kötelekkel, hurkokkal, baltákkal vagy bárdokkal, hanem a lehető legegyszerűbb módon oldotta meg a kivégzéseket. Az áldozatokat megfojtotta.

Montagu herceg és Lord Chesterfield fogadást kötött, amelyben a herceg azt ígérte, hogy egy lehetetlen ígérettel tölt meg egy teljes színházat, annyira bolond London népe.

A londoni General Advertiser nevű újságban (és több más újságban is) nemsokára egy hirdetés jelent meg, amely szerint a Royal Haymarket Theatre-ben lép fel a legcsodálatosabb bűvész, aki hihetetlen mutatványokra képes. A hirdetés szerint a bűvész bármely embert halottá majd élővé változtatja és bele tudja rakni egy normál méretű borosüvegbe. A hír hamar bejárta a várost, s hamarosan mindenki erről beszélt. A hirdetés szerint az előadás 1749. január 16-án 18:30-kor kezdődött