Hydna egy görög hivatásos búvár lánya volt, aki maga is kitűnő búvár és úszó, valamint búvároktató volt Halkidikiben.

Miután a spártaiak ie. 480-ban (majdnem győzelemmel felérő) vereséget szenvedtek a perzsáktól a thermopülai szorosnál, I. Xerxész katonái Athén felé vonultak, a haditengerészetük pedig a part mentén hajózott. Eközben vihar tört ki, s a perzsák horgonyt vetettek a Pelion-hegy közelében, ahol Hydna is lakott.

Krisztina, az édesanyja legnagyobb bánatára lánynak született 1626. december 18-án, de szemben előző három testvérével, ő legalább életben maradt. Szülei már hat éve házasok voltak és eddig két halvaszületés mellett egy kislányuk született (szintén Krisztina), aki azonban pár hónapos korában elhunyt.

A megszületett kisbaba erős, rekedtes hangon sírt fel, s mindenki azt hitte, hogy fiú, de aztán rá kellett jönniük, hogy egy kislány érkezett. Az anya, Maria Eleonóra teljesen kétségbeesett, míg az apa, aki a kor egyik legnagyobb hadvezére volt európai viszonylatban is, a kezdeti csalódottság után csak annyit mondott: „Okos lesz és bolonddá tesz mindannyiunkat!”

A napóleoni Franciaország minden téren kontrollálni akarta Európát, s emellett jelentős kereskedelmet folytatott az amerikai kontinens országaival. III. György király országa azonban nehéz dió volt a számára, amelyet jól mutatott a trafalgari vereség is.

Nagy Katalin egy udvari vacsora közben megkérte Vaszilij Csicsagovot, egy tapasztalt haditengerészeti parancsnokot, hogy meséljen néhány anekdotát a háborús élményeiből.

A parancsnok lelkesen mesélni kezdett, s hamar elragadtatta magát, kiabálni kezdett, hadonászott és elég sok trágár kifejezést is használt, ahogyan a tengerészek között megszokhatta. 

Josephine, a kétgyermekes özvegy és Napóleon, a feltörekvő katonatiszt, 1796. március 9-én kötött házasságot. A kettőjük közötti kapcsolat eléggé viharos volt és mindkét oldalon volt féltékenység és függetlenség iránti vágy egyaránt.

Napóleon imádta őt, az özvegy kevésbé, s azt is tudni lehet, hogy csak ritkán olvasta el a későbbi császár által írt, módszeresen kidolgozott szerelmes leveleket. Napóleon zsebében azonban mindig ott volt Josephine portréja.

A fiatal trónörökös, Lajos és Marie Antoinette házasságkötésének utolsó eseménye volt egy tűzijáték 1770. május 30-án.

Ez akkortájt még viszonylag újdonság volt a francia nép számára, éppen ezért nagyon sokan kíváncsiak voltak rá.
Két héttel korábban a rossz időjárás miatt már el kellett halasztani a tűzijátékot, amely még tovább fokozta a várakozást. (a képen Marie Antoinette)

Nagy Péter, minden oroszok cárja sok mindent gyorsan csinált - gyorsan gondolkodott, gyorsan döntött és gyorsan járt. Mindehhez azonban még nagyon korán is kelt.

Boleyn Anna kivégzése egy hosszú és mozgalmas kapcsolat végére tett pontot, amely számos olyan elemet tartalmazott, amelyet még nem látott az angol történelem. (a képen Boleyn Anna és VIII. Henrik)

Anna az 1520-as évek végén került először a király látókörébe, amikor a lány éppen titkos eljegyzést kötött Henry Percy-vel, Northumberland grófságának örökösével, aki Wolsey bíboros rokona volt.

Marta Helena Skowrońska valószínűleg lengyel származású római katolikus lány volt, aki valószínűleg 1684. április 14-én vagy 15-én született a livóniai Ringenben. Szülei 1689 körül haltak meg pestisben, s egy evangélikus lelkész nevelte föl. Amikor kicsit nagyobb lett, mosogatólány vagy mosónő lehetett a családnál, s nem tanult meg sem írni, sem olvasni. Ez kihatott arra, hogy egész életében írástudatlan maradt. (a képen I. Katalin)

Marta nagyon szép, hosszú szőke hajú és bársonyfekete szemű fiatal lány volt, aki 17 évesen (kényszerből) férjhez ment egy svéd katonához, de nyolc nap múlva a férjét elvezényelték.

Gerbert d'Aurillac egy Saint-Simon nevű kisvárosban született a mai Franciaország területén 938-ban egy szegény család gyermekeként. 963-ban csatlakozott a Saint-Geraud-kolostor bencés szerzeteseihez, ahol megalapozta a tudását. A tudomány mellett a Bibliát is alaposan megismerte, s mélyen hívő lett. (a képen Gerbert d'Aurillac)

Amikor 967-ben Barcelona grófja, II. Borrel meglátogatta a kolostort, az apát a gróf figyelmében ajánlotta a rendkívül tehetséges fiút, s kérte, hogy vigye magával Spanyolországba, hogy tovább tudjon tanulni.